Prológus

   A mai reggel és úgy indult, mint a többi, azt leszámítva, hogy az egész palota sürgött-forgott a közelgő koronázás miatt.Igen, a húgom Diamond hivatalosan is hercegnő lesz.Eddig is az volt a származása miatt, de pár nap múlva törvényesen is Tail hercegnő lesz.

  Én is úgy kezdtem a napot, ahogy szoktam.Gyorsan felkeltem és készülődni kezdtem a lehető leghalkabban, nehogy felkeltsek valakit.Egy tipikus hercegnő, aki betart minden szabályt és azt teszi, amit mondanak neki.Hát, ez nem én vagyok.Még napkelte előtt elúszom otthonról, hogy megnézhessem, ahogy a nap feltűnik a horizonton.Imádom ezt a látványt.És persze este későig kimaradok, hogy akkor a holdat bámulhassam.Napközben pedig...Tétován úszkálok össze-vissza.Ritka az olyan eset, hogy nyugton vagyok és rám kényszerítenek valami hercegnős dolgot.Nem igazán szeretem, amikor "felségeznek" vagy hajlongani kezdenek.Miben különbözök tőlük?Ugyanolyan sellő vagyok, mint ők, csak én másik családba születtem.

 

  Óvatosan elhúztam a szobám függönyét.Visszanéztem még egyszer a szobámra, majd gyorsan kiúsztam az ablakon.Figyeltem az összes katonára, akik az udvaron őrjáratoztak, pont az ablakom alatt.Megkerültem a palota tornyát, amiben a szobám is volt, és a trónterem felé úsztam.Elsuhantam az ablakok alatt a lehető legészrevétlenebbül.

  Amint kiértem a palota udvarából, már szabad a pálya.Egyenesen a hajóroncshoz úsztam.Egyrészt ez a kedvenc helyem, mert tele van érdekes emberi tárgyakkal, másrészt, mert a hajó azért süllyedt el, mert nekiment egy sziklának, amire én kiszoktam ülni.

  Az égbolt már halvány liláskék színben úszott.Pár kilométerre van innen a szárazföld, de még sosem úsztam ki odáig.Viszont a kisebb hegyek mögül gyönyörű a nap kelte és nyugta.Talán ez a világ legszebb látványa.

  Rátámaszkodtam a sziklára és felhúztam magam.Nem mondanám magamat kövérnek, de a vízben lényegesen könnyebb vagyok, mint a levegőn.Igazgattam még az uszonyomat, majd csak a távolba néztem és vártam a csodás látványt.Általában van társaságom, mondjuk pár delfin, de még ők sincsenek itt.Akivel a legtöbb időmet töltöm, az Puffy, az albínó delfin.Nagyon aranyos amikor énekel.

 

  -Már megint merre úszkáltál?-kérdezősködött Rosa, amikor visszaértem a palotába.Gondolom üresen találta az ágyamat, ezért ilyen feszült.-Mit csináljak veled?-forgatta meg a szemeit, miközben rendbe tette az ágyamat.

  -Köszönöm-mosolyogtam rá.Én sosem tekintettem rá, vagy Violettára úgy, mint valami szolgára.-Tudod, hogy mindig megnézem a napfelkeltét.-válaszoltam neki.

  -Tudom.Azóta, amióta először láttad, amikor Dy...Vagyis nagy sötétség volt.-emlékeztetett vissza.

  Nos, igen Dya.Nem sokat beszélnek róla, még a nevét is tilos kimondani.Persze én, mint kotnyeles gyerek, sokat olvastam utána a könyvtárban.Dya és Fiona királynő, azaz az édesanyám testvérek voltak.Vagy még azok, nem tudom.Dya volt az idősebb, ezért ő örökölte volna a trónt, de ő kegyetlen várományosnak bizonyult, ezért Fiona királynő kapta meg.Dya-t pedig száműzték.Egyszer próbált még csak bosszút állni, és akkor volt az, hogy a víz sötét volt hetekig, hónapokig.Senki nem látott semmit, ezért egy közelebbi kis szigetre vezették a négy hercegnőt, vagyis engem és a testvéreimet, és hozzájuk az udvarhölgyeket.Akkor láttam először napfelkeltét és egyből a szerelmese lettem.Minden reggel és este megnéztem, ahogy feltűnik, vagy eltűnik.

  -Vigyázok magamra, tudod, hogy óvatos vagyok.Amúgy is tudod, hol kell keresned, ha baj van.-

  -Ez nem mentség.Egyszer valami bajod esik és akkor nézhetünk.-szidott le megint.Mindig is Rosa  volt az "erősebb".Én vagyok a hercegnő, mégis ő szid meg engem.

  -Borzalmas vagy-nevettem fel.Halkan kopogtattak az ajtómon, ami kicsit dörömbölésre emlékeztetett.Odaúsztam és kinyitottam.

  -Köszönöm.-hálálkodott Violetta, kezében egy tálca finomsággal.-A reggeli.-tette le az asztalomra.

  -Annyira utálom, hogy mindenki külön reggelizik.-puffogtam magamban.-Gyere Rosa!-intettem barátnőmnek.Általában velük reggelizek.

  -De én..-kezdett szabadkozni, de félbeszakítottam.

  -Ez királyi parancs.-vágtam megint "uralkodói arcot".Halkan kuncogott, majd leült ő is az asztalhoz.Hármasban elfogyasztottuk a reggelit, ami elég is volt, mert általában Violetta úgy készíti, hogy mind a hármunk eszik belőle.

  -Finom lett.-dicsérte meg Rosa Violettát.

  -Köszönöm.Most rengeteg minden van a konyhán, mert készülődnek a koronázásra.-magyarázkodott Violetta.

  -Csak ne legyen annyira Diamond-os.Biztos mindenhol csillogó dolgok, meg ilyenek lennének.-rémüldöztem.A húgomat ismerve, elgondolkodtam az ilyen dolgokon.Ő maga a jó kedv és a mosoly.

  -Áh, végre megvagy Claire!-toppant be valaki a szobámba.Gyorsan felkaptam a fejem és amint megláttam az illetőt, sebesen az ellenkező irányba indultam.-Á-á-á!-intett gyorsan.-Gyere, etikett órád van.-húzta gonosz mosolyra a száját Persephone.Olyan mintha a testvérem lenne, de szerencse, hogy nem az.Ő az unokatestvérem, még apai ágról.Persephone maga az elegancia és az etikett és valamiért mindig magával ráncigál az óráira, vagy az enyémekre.Hangosan sóhajtottam és elindultam az ajtó felé.

  -Ha nem jövök vissza, a testem a bálteremben találjátok.-szóltam vissza nyúzottan Rosa-nak.

  -Ugyan, kérlek.Annyira nem rossz az etikett.-incselkedett Persephone.

  -Neked.Én ki nem állhatom.Utálok hercegnő lenni.-duzzogtam tovább.

  -Nos, kivételesen az órádat én tartom, szóval...

  -Akkor nem is megyek el.-hadartam el és gyorsan megfordultam.Persephone megragadta az uszonyomat és erősen meghúzta.Hangos kiáltással mutattam ki fájdalmamat.

  -Nyugton maradsz.-rángatott visszább.-Tehát.Egyenes váll.-kezdett el bökdösni.Egy ismerős alak tűnt fel a hosszú folyosó végén.

  -Nelly, segíts!-kiabáltam nővéremnek.Neve hallatára felém fordult és bár Persephone miatt ő is elúszott volna, azért mégis megközelített minket.

  -Mi a helyzet?-fordult felém.Fél szemöldökét felvonta, amikor meglátta a rémült arcomat.

  -Egy ifjú hölgy nem mondja, hogy mi a helyzet, hanem azt, hogy...-kezdte az okítást Persephone.

  -Jól van, jól van.-intette le Nelly.-Mi a baj Claire?

  -E-E-Eti-Eti-Etikett.-dadogtam.Minden alkalommal így viselkedek, amikor etikett órára rángatnak.

  -Úh, az necces.-húzta el a száját nővérem.-Nem is zavarlak.-motyogta és elsuhant mellettem.

  -Köszi a semmit.-néztem utána, de már hűlt helye sem volt.

 

  -Feljebb az állat.-magyarázkodott Persephone.-Egyenes hát, szép mosoly, feszes váll, ah, az egész rossz.Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen Claire?-nézett rám rosszallóan.

  -Engem ez...-mutattam körbe,- nem érdekel.Hidegen hagy.Ne változtasd meg a személyemet, mert az már nem én leszek!-rivalltam rá.

  -Rendben.Akkor menj és csináld a buta, gyerekes dolgaidat!-kiabált ő is.Neki van joga velem, nekem már kevesebb, mert ő az idősebb.

  -Tudod mit?-kecmeregtem fel a székemből,- inkább leszek gyerekes hercegnő, mint egy tipikus minta, azzal, ami te vagy!-kiáltottam rá és kisiettem a trónteremből.Kiúsztam a palotából, ezúttal teljesen nyílt vizekre.Nem tudtam merre úszok, de a dühöm miatt ez nem igazán érdekelt.